FIATALKOR, TANULMÁNYOK

Zicherman Sándor Róbert 1935 április 6-án született Kárpátalján Ungvárott. Gyerekkorát Beregszászon töltötte, ahol is az iskola mellett elsősorban különboző sportokkal foglalkozott, külön hangsúlyt fektetve a birkózásra, melyben megyei és országos szinten is komoly eredményeket ért el, annak ellenére, hogy tizenévesként versenyzett a felnőttek között. 15 éves korától az iskola mellett, már profi birkózóedzőként is dolgozott. Művészettel komolyan csupán a sorkatonasági szolgálat után kezdett el foglalkozni. 1957-ben először szerepelt az ungvári művészek kiállításán, az Ungvári Képzőművészeti Galériában.

1958-ban felvételt nyert a Lembergi Iparművészeti Főiskolára, a monumentális festészeti szakra. 1959-ben az első évfolyam elvégzése után átiratkozott a Leningrádi Vera Muhina Iparművészeti Főiskola (új nevén Alexander von Stieglitz Szentpétervári Állami Iparművészeti Akadémia) monumentális festészeti szakára, melyen 1964-ben diplomát szerezett.

MUNKÁSSÁGÁNAK KEZDETE

Tanulmányai lezárását követően szabad alkotóművészként elutazik az Urál régióba, Perm városába, ahol a Képzőművészet Alapnál dolgozik különböző állami megrendeléseken, mint monumentalista szakember. A permi régióban több megrendelésen dolgozik, freskót, mozaikot, szgrafittót és kerámia domborművet, valamint három nagyméretű gobelent készít. 1966-ban részt vett a „Szocialista Urál” Orosz Országos Művészeti Kiállításon, amely után az Orosz Művészek Egyesületének tagja lett. 1969 és 1972 között különböző állami és magán megrendeléseken dolgozik Lembergben, Jurmalában, Rigában, Moszkvában, valamint Elisztában, ahol a Kalmük Parlament részére egy 150 négyzetméteres mozaik és a kalmük történelmet átölelő dombormű tervein dolgozik.

1972-ben Togliattiba költözik a város vezetőségének felkérésére, hogy segítse a dinamikusan növekvő város kulturális életetének felpezsdítését. Megszervezi a Képzőművészeti Alapot és a képző és iparművészeti műhelyeket, valamint kezdeményezésére a városban felépült 12 nagyméretű műterem. 17 év munkájának eredményeképpen a város saját Képzőművészeti Szövetséget kapott. (Korábban csak a megyei központokban voltak képzőművészeti szövetségek, és ma is ez az egyetlen példa arra, hogy egy megyén belül két önálló szövetség legyen.) Sikerült továbbá megnyitni a városi Képzőművészeti Galériát (múzeumot), valamint egy képző és iparművészeti iskolát, mely a maga 8 évfolyamával egyedülálló volt Oroszországban. A diákok rajzot, festészetet, szobrászatot, grafikát, dekoratív kompozíciót, kerámiát, éremművészetet, gobelen-szövést, fafaragást, és művészi fotózást tanultak. Ebben az iskolában feleségével Zicherman Zinaidával (aki színjátszást oktatott) több évig maga is tanít.

Ebben az időszakban több monumentális munkát készít, Moszkvában, Elisztában, Togliattiban, Izsevszkben, valamint a Szovjetúnió több más városában. 1987-ben Togliattiban 10 szobrász részvételével (Moszkvából, Leningrádból) megszervezi az első Orosz Kőfaragó Szobrász Szimpóziumot, mely után a város az elkészült 10 nagyméretű gránitszobrot megkapta ajándékba.

MUNKÁSSÁGA 1989-IG

A Szovjetunióban eltöltött 32 alkotói éve alatt különboző tanulmányutak keretén belül bejárta majdnem az összes szovjet tagköztársaságot valamint az Orosz Köztársaság számos régióját az északi Jeges-tengertől Közép-Ázsiáig.

1989-ig részt vett 29 összszovjet és összorosz központi kiállításon, valamint több mint 30 önálló kiállításon az ország különböző nagyvárosaiban. Ugyancsak részt vett 13 kéthónapos nemzetközi szimpóziumon.

Több munkája szerepelt a szovjet művészetet bemutató tárlatokon külföldön, Magyarországon, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Lengyelországban.

ÁTKÖLTOZÉS MAGYARORSZÁGRA

1989-ben Zicherman Sándor családjával együtt hazatelepedik Magyarországra, ahol Budapesten él és dolgozok. Magyarországra költözése után több mint 60 csoportos és egyéni kiállításon vesz részt Budapesten és Magyarország különböző városaiban, valamint Angliában, Belgiumban, Dániában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Portugáliában, Bulgáriában, Szlovákiában, Szlovéniában, Romániában, Ukrajnában, és Oroszországban. Munkái megtalálhatóak olyan múzeumok gyűjteményében, mint a szentpétervári Ermitázs, a Szamarai Képzőművészeti Múzeum, a Szamarai Színházi Múzeum, a Szamarai Lenin Múzeum, Togliatti Városi Képzőművészeti Múzeum, a Permi Történeti Múzeum, az Udmurt Autonóm Köztársaság Képzőművészeti Múzeuma, az Autovaz Múzeuma (Togliatti), a Mari Autonóm Köztársaság Képzőművészeti Múzeuma (Joskarola), a Kárpátaljai Boksai József Képzőművészeti Múzeum, a Lembergi Vallástörténeti Múzeum, az Elisztai Kalmük Művészetek Múzeuma, a Vroclavi Éremmûvészeti Múzeum, a Budapesti Petőfi Múzeum, a Budapesti Hadtörténeti Múzeum.

Munkássága során tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének, az Orosz Képzőművészek Szövetségének, az A.I.A.P.-nak (Association International des Arts Plastiques), valamint a FIDEM-nek (International Art Medal Federation).

Zicherman Sándor 2021 végén 86 éves korában hunyt el.