Felkészülés a feladatra

(1990.03.22, Magyar Hírlap)

Hogyan lehet szovjet festővé válni? Többi módja van annak. Az egyik az, hogy az embert - mert épp jókor született – a bombázások elől, Pestről elküldik a nagymamához Beregszászra. A többi már jön magától. Csak tehetség kell hozzá.

Zicherman Sándor, akinek ma nyílik első önálló magyarországi kiállítása Budapesten, a FIM-COOP Apáczai-Csere János utcai kiállítótermében, valószínűleg többször is beállt abba a sorba, amelynek elején a talentumot osztották. A leningrádi főiskolán a murális, avagy monumentális szakra nyert felvételt, el is vé-gezte. De nemtudott belenyugodni a képzőművészet “ágazati” széttördelésébe. A szobrászat, a kerámia, az éremkészítés egyaránt vonzotta s meg is tanult róluk mindent, ami művelésükhöz szükséges. Mert sok más művészszel egyetemben vallja: az alkotás a mesterségbeli tudásnál kezdődik.

1964-ben végezte el a főiskolát. Azután jöttek a tudatos tapasztalatszerzés, élménygyűjtés évei. Bebarangolta a mély-Oroszországot, a szovjet vadkeletet, a gyarmatból szövetséges köztársasággá avanzsált egzotikus déli tájakat.

Volt, hogy naponta megfestett egy képet, volt, hogy hónapokig csak motívumokat rögzített. Időnként fölkereste a Várost – Moszkvát, Rigát, Togliattit – leginkább vernisszázsok idején, amikor már egyre gyakrabban találkozhatott saját munkáival is. Amelyeket egészen a közelmúltig csak előtanulmányoknak tekintett.

Önmagáról így vall: Csak azt festem, ami már megérett bennem. Témáimhoz szeretek visszatérni, hogy különböző szemszögekből közelítsem meg őket. Eddigi munkásságomat csak felkészülésnek tekintem az eljövendő komolyabb feladatokra.

Ha minden tervei szerint alakul, 45 év után visszatérhet a kiindulóponthoz és hozzáláthat komolyabb feladatai teljesítéséhez.

(szalay)

©Zicherman 2018